Márkakereskedés hírek

Élmény az N-edik hatványon – Hyundai N élménynap

Bömbölő motoroktól, csikorgó gumiktól, durrogó kipufogóktól volt hangos múlt pénteken a zsámbéki Drivingcamp aszfaltja, ahol a Hyundai épp a legújabb N-szériás sportmodelljeit mutatta be a hazai sajtó meghívott képviselőinek.

Sokáig csak az i30 N jelentette a Hyundai N szériáját Európában. Ugyan a kompakt mellett a kecses Fastback modellváltozat is megkapta a Hyundai Motorsport által is használt felkészítőcsomagot, mégis hosszú időnek tűnt, mire a gyártó rászánta magát a kínálat bővítésére. Persze, közben lett egy Veloster N is, azt viszont sajnos már nem forgalmazzák Európában, ahogy az Elantra N sportverzióját is más piacokra szállítják, így arról is le kell mondanunk. Idén viszont újra Európára koncentrál az N márka és rögtön meg is háromszorozódott a sportmodellek kínálata.

Még a tavalyi év végén bemutatták az i20 N verzióját, ami ugyan egy kisebb 1.6-os turbómotorral és „csak” 204 lóerős teljesítménnyel érkezett, ám kompakt kisautóhoz ez is bőségesen elég. Idén aztán további két újdonság is érkezett: egyrészt a frissített i30 is megkapta az N sportcsomagot, áprilisban pedig igazi újdonságként robbant be a frissített Kona új N változata, amely a sportmárka történetének első hobbiterepjáró modelljeként debütált. További újdonságként mindkét modellben megjelent (a Kona N kizárólag ezzel érhető el) a vadonatúj duplakuplungos 8DCT váltó, amellyel a kétliteres turbómotor teljesítménye 280 lóerőre emelkedhetett.

Ezeket az új modelleket pedig a Hyundai hazai képviselete mind elhozta nekünk Zsámbékra, a Drivingcamp vezetéstechnikai tanpályájára, ahol a helyi instruktorokkal egy olyan programot sikerült összehozniuk, ahol a három új modell 5 tesztpéldánya (1 db Kona N, 2 db i20 N, 1 db i30 N DCT és 1 db i30 Fastback N DCT) biztonságos körülmények között valóban megmutathatta mindazt a tudást, amivel a Hyundai Motorsport mérnökei felvértezték.

Az én élményprogramom harmadik körösként röviddel dél után kezdődött, ezért vendéglátónk invitálására egy laza ebéddel kezdtünk. Picit ugyan aggódtam, mit is fog szólni majd a gyomrom az erőltetett menethez, mert korábban a fotózáskor már láttam, milyen tortúrákon mennek keresztül a résztvevők és az autók. A kávé után egy kis eligazítást kaptunk a biztonsági szabályokról, majd vezényszóra az autókhoz vonultunk, én pedig lendületesen a Kona N felé vettem az irányt, miközben a többiek lemaradtak. Persze tudták jól, hogy rájuk is sor fog kerülni hamarosan.

A Kona N logós kagylóüléseit és jellegzetes N sportkormányát magamra állítva a kormányküllő jobb oldalán rögtön megnyomtam az „N” gombot, amivel a digitális műszerfal rajzolata is átalakult: a fordulatszámmérő középre került és láthatóvá vált a motor- és az olaj hőmérséklete is, ahogyan az aktuális turbónyomás és a pillanatnyi nyomaték értéke is. A motort beröffentve pedig hallhatóvá vált annak jellegzetesen gurgulázó morgása is. Amíg a többiek is magukra állították az autóikat, gyorsan körbepillantottam az utastérben, ahol nagyjából minden ugyanolyan maradt, amilyen egy Konában megszokott, mindössze az N logós automata váltókarja jelent némi újdonságot.

A Drivingcamp külső körpályájára a konvojt egy Tucson vezette fel, amelynek a szerepe a lendület némi kordában tartása mellett az útvonal mindenkori iránymutatása volt. A pálya rögtön egy telitalpas kigyorsítással indult, ahol a Kona DCT váltója a kezdeti gurulást követően szélsebesen visszagangolt és a 392 Nm nyomaték mind durrogtatva elszabadulhatott. Itt nagyjából 120-130 km/órás tempóig jutottunk, majd következett egy éles háromnegyedes jobbos visszafordító kanyar egy kis emelkedővel, aminek a tetején mindjárt egy lejtős balos kanyar érkezett. A váltó itt sem tétlenkedett, a fékezés utáni gázadást tizedmásodperc alatt lekövette, miközben a kormány pontosan követte a parancsokat és már száguldhattunk is volna, ha nem építenek be nekünk egy bójákból álló balos-jobbos lassítót. Innen újra nekilódulhattunk egy jobbos kanyarnak, majd egy sávváltási manővert imitáló útvonal után jobbra ívelve visszaérkeztünk a főépület elé.

Három kör után megálltunk, hogy autót cseréljünk, én pedig az eddig a tükörben figyelt fehér i20 N-ben találtam magam. Ez az autó már régi ismerős, hiszen a nyáron megrendezett Hyundai családi napunk egyik tesztautójának volánja mögé ülhettem be újra. Akkor persze úgy vigyáztunk rá, mint a hímes tojásra, most viszont végre úgy igazán meghajthattam. A kisebb autó még ezzel a kisebb motorral sem maradt szégyenben, lendületesen követtük együtt a Konát, miközben a precíz és rövid utakon mozgó manuális váltó a kettes-hármas fokozatok között járt. És bár a Drivingcamp tükörsima útjain nem tűnt fel, sőt inkább jól jött a kemény beállítású futómű, még mindig élénken él bennem a hepehupás ceglédi utakon megélt rázkódás. Az i20 N ugyanis jelenleg az egyetlen olyan N modell, amelynek nincs adaptív futóműve, ennek megfelelően a rosszabb minőségű magyar utakon bizony a sportos beállítás néha túl keménynek tűnik.

Újabb csere következett és ezúttal egy faceliftes i30 Fastback N-be huppanhattam bele, ami ugyanolyan 8 fokozatú olajfürdős duplakuplungos váltóval rendelkezett, mint a Kona N. Ennek megfelelően az élmény is nagyon hasonló volt, a váltó ugyanolyan precízen követte a jobb láb utasításait, a kormánymű pedig pontosan odatette az autót, ahová érkeznie kellett. Ami egyedüliként szokatlan volt, az a hagyományos, mutatós műszeregység, ami a Kona és az i20 digitális kijelzői után talán egy kicsit már avittasnak is tűnt. Ebben az autóban láttam meg először az átlagfogyasztás-mérőt, ami ekkor 32,5 liter/100 km-t mutatott. Hiába, az élménynek ára van. A néhány körrel később kipróbált kompakt ötajtós i30 N nekem ugyanazt az élményt adta, tapasztaltabb újságírók viszont megjegyezték, hogy utóbbi egy kicsit harmonikusabban viselkedett a pályán.

Miután az összes autó sorra került, egy kisebb szünetet követően behajtottunk a vezetéstechnikai pálya közepére, ahol a Kona N segítségével egy ügyességi feladatot kellett időre megoldanunk. A pálya egy szlalommal indult, majd onnan kétszer két bója által imitált kapun kellett visszafordulni, hogy egy kikerülési manőver imitálását követően egy nagy sárga bóját megkerülve ismét az eredeti irányba gyorsíthassunk ki. Itt féltávnál egy nagy vizesárkot kellett célba venni, majd ezen áthajtva ismét egy kapun keresztül kellett visszafordulni és immár vizes gumikkal ugyanazt a kikerülési manővert abszolválva a sárga bója előtt legfeljebb két méterrel kellett megállni. Egyszerűnek tűnik, nemigaz? Pláne ha előtte kétszer is bemutatták. Nos, nekem mégis sikerült elhibáznom.

„Na, ki lesz az első?” – kérdezte Csörgő Laci, az instruktorunk. Erre mint az iskolában, mindenki tekintgetett erre-arra, de valahogy senki nem akaródzott megindulni a Kona felé. „Na, jó, akkor leszek én!” – mondtam és már pattantam is be a volán mögé. Rajt után a szlalom viszonylag simán ment, az átjárók viszont piszok szűk ívben voltak, de azon is túllendültem, ahogy a kikerülési és megfordulási manőver is rendben volt. Ott viszont megzavarodtam, mert olyan közel voltak a már elhagyott bóják, hogy pillanatnyi zavaromban arra vettem az irányt. Persze hamar leesett, hogy nem így kellett volna, így visszatereltem az autót a vizesárokhoz, azon áthajtva pedig könnyen, bár a vizes gumikon kissé csúszkálva fordultam vissza és végeztem el újra a kikerülési manővert. Sajnos azonban pályaelhagyás miatt a kör érvénytelen lett, Laci pedig ezt kegyetlenül komolyan is vette.

Következtek a többiek, akik közül szintén többen kisebb-nagyobb hibát vétettek a pályán. Mert hiába mutatták meg nekünk a pályát, stresszhelyzetben, élesben az emberi agy másképp reagál, csőlátása lesz és nehezebben dönt – legalábbis így magyarázták instruktoraink azt, amit mi magunk is megtapasztaltunk. A végén maradt még tíz percünk, ezért a banda nagylelkűen megszavazta, hogy az i20 N helyett mehessek egy pótkört a Konával. Ez már jobban sikerült, mindent rendesen megcsináltam, aminek jutalmául a második legjobb időeredménnyel érhettem célba. Hurrá, minden jó, ha a vége jó!

Remek dolog, hogy az egyre zsugorodó nagyteljesítményű modellek világában a Hyundai nemhogy megtartja, hanem bővíti is sportmodelljeinek kínálatát. Az egyre szigorodó környezetvédelmi normák és flottakibocsátások szorításában különösen pozitív eredmény ez és bár aznap a főszerepben a turbós benzines sportgépek voltak, a hazai importőr háttérként erre az eseményre is elhozta új IONIQ 5 villanyautóját is, diszkréten jelezve ezzel az autózás elektromos jövőképét. Amelyben remélhetőleg azért még egy ideig lesz helye ezeknek a vérpezsdítően gurgulázó erőgépeknek is.

Forrás: Dönci Hyundai Blogja

hyundai, hatvan, márkakereskedő, ügyfél, szolgálat, 60, i10, i120, i30, i40, santa fe, tucson, i30n, budapest, heves, megye, eger, ix35, ix55, veloster, gyöngyös, jászberény, duna, akció, autószerviz, töltés, kereskedés, kia, renault, opel, toyota, vw, skoda, peugeot, citroen, honda, mazda, ford, fiat, márkaszerviz, auto, márkakereskedés, autószalon, pest, buda, palace, m3, m1, kedvezmény, flotta, szerviz, aszod, godollo, garancia, 5 év, kilométer, korlátozás, nélküli, kerület, elantra, ioniq, kona, electric, elektromos, car, hybrid, hibrid, villanyauto, benzin, dízel, diesel, lóerő, teljesítmény, új, kedvező, hitel, lízing, biztosítás, casco, kötelező, bosch, okmány, iroda, ügyintézés, márkakereskedés, autószerelő, szakember, futómű, motor, műszaki, vizsga, eredetiség, vizsgálat, klíma, javítás, beállítás, gumi, abroncs, tárolás, szerelés, diagnosztika, értékesítés, használt, autó, adás, vétel, szerződés, megrendelés, autómosás, karosszéria, autófényezés, biztosítás, ügyintézés, 2020, prémium, autóház, ev, hev, phev, kedvezmény, legjobb, ár, árengedmény, minőség, megbízható, gds, bluelink, carplay, android, navigáció, magyar, nyelv, palisade, ulsan, nosovice


Vissza a hírekre